Annyian írtak már a sztrájkról, elítélően vagy meleg szavakkal, hogy csak közhelyekben lehet már beszélni erről is. De engem most nem is a politika az, ami érdekel, hanem a politika kénye és kedve szerint ráncigált emberek hada. Velük vajon foglalkozik-e bárki is, nem politikai…

Napok óta fekszem. Nem vagyok beteg, az jobb lenne, akkor legalább lenne rá valami okom. Akkor csendesen utálnám a létet, köhögnék, félóránként kibotorkálnék a slozira, fognám a fejem, hasam, bármim, vagy hányhatnék jókedvűen. De semmi bajom. Így magamat utálom.Már mindenütt…

Villamosmegálló. KÖZtér. Az emberi KÖZöny kirakata. Emberek, kiknek nincs semmi mondanivalójuk a másik számára. Vagy ha lenne is a KÖZelségtől - mint a csiga szeme - azonnal visszarettennek a kemény házukba. Az új esztendő pengeéles fényei beszélnek helyettük. Újév van. Egy…

Mindennap délben kelni, az ágy és az utca közötti, PVC-vel borított szakaszon létezni. „Szilveszter?” kérdik a kagylóban és nem Az apostol miatt. Válasz nincs, csak hümmögök „majd elválik”, aztán leteszem és visszafekszem. Késő délután könnyebb, a…

Ezen a napon, mikor az útra-kelés (részemről hajnali fél hatkor) és az úton-lét (a híres magyar vas-úton) oly sokaknak megadatik, legyen az egy jászolban landoló Istenség vagy egy ajándékokkal felpakolt királyi hármas, ezen a napon és sem vethetem el az utazás csodás hármas…

Talán közhelyes, de megint az időjárásról fogok beszélni, ugyanis jelentős hatást gyakorol rám a mostani időváltozás. Vagy csak kezdek igazán szentmentálissá válni. Az biztos, hogy ha elkezdenék tájlírában utazni, magam venném be az esztétikai ciánkapszulát.De a kinti latyak…

Aranyvasárnap   Délután keltem fel, mert a péntek este elhajlós volt (csak reggel félhatra keveredtem haza) és mit látok, amikor kinézek az ablakon? Semmit, csak a fehér sivatagot. Ám ez a sztori nem a kokóról szól. A tegnapi hóesés bezárt önmagam mellé. Karantén. Szóval…