2009.12.24. 12:36
Háromszögben
.jpg)
Ezen a napon, mikor az útra-kelés (részemről hajnali fél hatkor) és az úton-lét (a híres magyar vas-úton) oly sokaknak megadatik, legyen az egy jászolban landoló Istenség vagy egy ajándékokkal felpakolt királyi hármas, ezen a napon és sem vethetem el az utazás csodás hármas alakzatát. Így az indulást már magam mögött tudva egy IC kiillatosított terének foglyaként ugyan, de mégiscsak haladok (számomra a bakancsos-hátizsákos megoldás lenne a legjobb, inkább izzadok lucskosra a felázott földeket taposva, mint feszengek bárgyú útitársként az energiatakarékos izzók őrszemei előtt) és lassan talán meg is érkezem. Bár suta toporgásom a lábtörlő megnyugtató metszetében nem lesz hasonlatos a Biblia áldásos, Homérosz heroikus vagy Pilinszky apokaliptikus megérkezéseihez, de én mégiscsak jelen leszek benne. Nem is tudnék másként, ahhoz túl erős e hármas centrifugális ereje.
Ezek az órák nem lehetnek önállóak, kívül esnek az akaratomon. Minden az Útról szól. Az idő nekem dolgozik. Nincs más dolgom, csak várni. A bizonyosra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek