Napok óta fekszem. Nem vagyok beteg, az jobb lenne, akkor legalább lenne rá valami okom. Akkor csendesen utálnám a létet, köhögnék, félóránként kibotorkálnék a slozira, fognám a fejem, hasam, bármim, vagy hányhatnék jókedvűen. De semmi bajom. Így magamat utálom.

Már mindenütt jobb lenne, mint velem. De mégis maradok. A monitoron véresre verem a szememet, és púposra görbítem a hátam. Quazimód. Hol vagy Esmeraldám?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.